Van az a pont, amikor már a reggelek sem hoznak reményt. Amikor a megszokott feladatok teherként nehezednek ránk, az öröm pedig csak halvány emlék. Ilyenkor már nem egyszerű fáradtságról van szó, hanem egy mélyebb, belülről emésztő állapotról. Ez a kiégés, más néven burnout – egy olyan lelki kimerülés, amely sokáig észrevétlenül marad, ám annál nagyobb pusztítást végez, ha nem lépünk időben. A burnout kezelése nem csupán lelassítást jelent, hanem valódi újrahangolást – testben, lélekben és gondolkodásban.
Sokan évekig élnek ebben a láthatatlan csapdában, miközben a külvilág még mindig a régi mosolyt, teljesítményt, lendületet látja. Belül viszont üresség marad. A motiváció eltűnik, a stressz tartósan jelen van, és úgy érezzük, minden csak mechanikus ismétlődés. A burnout kezelése ezért nem történhet felszínes módszerekkel. A valódi segítség abban rejlik, ha megértjük, hogyan jutottunk ide, és milyen mintákat hordozunk, amelyek újra és újra ebbe az állapotba sodornak.
Ebben a folyamatban kulcsfontosságú, hogy legyen egy biztonságos tér, ahol ítélkezés nélkül beszélhetünk a kimerültségről, az elvárások nyomásáról, és arról a fájdalmas érzésről, hogy már nem tudunk örülni annak, amit valaha szerettünk. A burnout kezelése lehetőséget teremt arra, hogy visszataláljunk saját határainkhoz, hogy újra kapcsolatba lépjünk azzal, ami valóban számít – nem a teljesítmény, hanem az egyensúly, nem a megfelelés, hanem az önazonosság.
